4. fejezet

Kérek szépen komikat és friss 27-én pénteken lesz. Szeptembertől friss minden héten vagy 2 hetente lesz szombaton vagy vasárnap. Ahogy az időm engedi.
Jó olvasást. Puszi: BoA



(Natalie szemszöge)



Este a tervhez híven beszéltem anyával.


- Hogy telt a napod?- kérdeztem.


- Jól, neked?


- Jól- nem akartam elmondani a szörfös balesetet, mert akkor el kellett volna mindent mondanom.


- És milyen a munka, helyes a fotós- tudtam, hogy ha így kérdezem, akkor beszélni fog.


- Jó, megjött az ihletem is és a fotós, hmm… elég jól néz ki.


- Hogy hívják?


- Oliver


Ezt a nevet úgy mondta, mintha egy szerelmes tinédzser lenne.


- És milyen ez az Oliver?


- Kedves és remek fotós.


- Na, jó én elmegyek zuhanyozni, hagyom, hogy ábrándozz.


- Hé


Nevettünk. Tudtam, hogy ezt viccnek veszi, és zuhanyzás után belekezdhetek a másik témába.


- Anya elmesélnéd, hogy apa milyen volt és, hogy jöttetek össze?


Felsóhajtott.


- Rendben elég nagy vagy már, de érdekes, hogy pont most jutott eszedbe megkérdezni.


- Tehát…


- Tehát, Londonban laktam a nagyiéknál 20 éves voltam és az egyik szobát minden nyáron kiadtuk valakinek és apád egy haverjával ott nyaralt nálunk. Szerelem volt első látásra. Ő ott maradt nálunk a haverja elment valahova talán Amerikába. Boldogok voltunk egy nap megkérte a kezem és következő nyáron összeházasodtunk aztán lettél te ekkor már 24 voltam apád 25. Majdnem egy év után volt egy nagyobb vitánk és elváltunk.


- De miért?


- Már nem tudom.


- És ha találkoznátok, nem tudnátok megbeszélni?- kérdeztem.


- Nem tudom ő már biztos keresett valakit és boldogan él.


- Azért köszi, hogy elmondtad ezt. Szeretlek- megöleltem- Jó éjt!


- Én is. Jó éjt!


Elmentem lefeküdni, amit tudni akartam megtudtam, remélem Melanienak is jól sikerül a beszélgetés.


(Melanie szemszöge)


Este beszéltem apuval és kiderült, hogy a divattervező Olivia és minden igaz, de persze arról apu nem tud semmit. És kiderült, hogy 15- én Rómába megyünk a munkájuk miatt.


Másnap reggel Natalieval megbeszéltük, hogy mindenképpen összehozzuk őket. És persze Rómában.


Terv ez volt:


Beszélünk anya és apa főnökével és megkérjük, hogy egy ebédet vagy vacsorát hozzon össze, és ha ténylég szeretik még egymást, akkor talán sikerülhet a terv. De persze ők nem tudnak erről semmit, azt hiszik majd, hogy a főnökük akar megbeszélni velük valami fontosat. Délután beszéltünk a főnökkel egy kicsit nehezen, de beleegyezett, hogy segít. A Rómában töltött első estén lesz a vacsora. De addig még van 1 hét.


- Natalie, mesélnél egy kicsit anyáról, magadról és Írországról?- kérdeztem tőle miközben a parton sétáltunk.


- Persze. De utána te mesélsz apáról, rólad és Ausztráliáról.


- Rendben.


Egy pillanatig gondolkozott majd elkezdte.


- Valójában Írországról nem tudok sokat mondani csak 1 éve lakunk ott. Eddig a nagyinál laktunk Londonban. De Londonról sem tudok mesélni azt látni, kell. Tudod, mit egyszer elmegyünk oda és mindent megmutatok.


- Remek ötlet- mondtam.


- Anyát Oliviának hívják szép hosszú szőke haja van. Szereti a divatot, hiszen divattervező. Amiket eddig tervezett azok gyönyörűek. De ez az első felkérése, ami külföldre szól.


- Apának is – vágtam közbe.


- Én meg szeretek olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni, kosarazni néha még focizni is. Ennyi nem sok, de majd megismersz jobban. Te jössz!


- Ausztráliáról én sem mesélnék, majd oda is elmegyünk.


- Oké.


- Apa, mint már tudod fotós és én is nagyon szeretek fotózni.


- Én meg rajzolni, vagyis tervezni, mint anya.


- Szőkés barna haja van. Elég jól öltözik, bár néha segítek neki és tipikus lányos apa. Én is szeretek filmet nézni, zenét hallgatni, kosarazni és focizni és tényleg csak néha olvasni is. Álltalába szeretem szinte majdnem az összes sportot főleg a vízi sportokat. És szeretem a kalandokat is.


- Azt én is.


- Van, pár történetem elmeséljem.


- Persze.


Így telt a délutánunk, sétáltunk a parton és beszéltünk, míg nem alkonyodott. Nagyon jól szórakoztunk kár, hogy eddig nem ismertük egymást. Jó, ha az embernek van egy ikertestvére. Visszamentünk a hotelbe, de persze nem együtt túl feltűnő lett volna, és mi van, ha a szüleink előbb végeztek. Este későn jött meg apu már szinte aludtam, amikor bejött megnézni, hogy alszom-e, én inkább tettetem, hogy alszom. Remélem hamar eltellik ez az 1 hét.