5. fejezet

Sziasztok!
Bocsi még egyszer. És kérek szépen komikat.

(Natalie szemszöge)



Másnap lementünk az egyik kávézóba és ott beszélgettünk. A neten pedig azt találtuk, hogy az nap, amikor lesz a vacsora 13-án újhold lesz és a szülinapunk. És reméljük, hogy az újhold tényleg valami újat hoz és jót.


- Figyelj – kezdte Melanie- kérdezzük meg hol volt az első randi és megpróbáljuk úgy csinálni, mintha tényleg az első randin lennének.


- Remek ötlet, de nagyon óvatosnak kell lennünk. És legalább vacsoráig nem szabad még csak sejteniük sem.


Ahogy befejeztem a mondatot csörgött a telefonunk anya és apa voltak. Előbb végeztek és le akarnak menni a partra mintha összebeszéltek, volna.


- De nem találkozhatunk egymással.


- Nyugi Melanie szerintem ők is így gondolják, figyelj én lejövök Oliviával most, te meg Oliverrel 2 óra múlva addig te kikérdezed, én meg majd azt mondom, hogy fáradt vagyok és negyed órával előbb megyünk fel a szobába.


- Rendben, akkor majd holnap találkozunk.


Megöleltük egymást és én elmentem Oliviáért, Melanie meg a szobájába.


(Zohra szemszöge)



2 nappal Melanieval való találkozás után Olaszország fölött jártunk valahol Genova közelében.


- Jó napot hozhatok valami frissítőt?- kérdeztem két csinos fiatalembertől bár inkább angyaloknak néztek ki.


- Köszönjük, de nem kérünk semmit- mondta az egyik udvariasan.


Adam a tanulóvezető is fent volt a gépen ennek azért örültem, mert a mennyasszonya vagyok. Egyszer csak egy nagy zajt hallottunk. Mi sztyuárdeszek próbáltuk nyugtatni az utasokat. De még egy nagy zajt hallottunk. Elkezdtünk zuhanni. Elestem a rázkódástól bevertem a fejem mire feleszméltem egy hideg kar közt találtam magam.


- Daniel vagyok, nyugodj meg minden rendben lesz a barátod is itt van- mondta és a hangja vagy valami más a közelben nem tudom, de nagyon nyugtatóan hatott rám.


És egy harapást éreztem a kezemen a másikon meg, mintha egy hideg kő lenne. Úgy éreztem mintha tűzbe dobtak volna, annyira égtem.


Még egyszer hallottam a szívem dobbanását és felébredtem. Minden más volt nem értettem mi történt és ott állt előttem…