Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokat kell mindig várnotok. De remélem tetszeni fog és légyszives írjatok komikat. Mert így nem tudom, hogy tetszik-e a történet. Jó olvasást!
(Melanie szemszöge)
Az ajándék, amit kaptunk, de nem csak mi hanem Gloria, Naomi, és Chris is, egy út Finnországba az anyai papánk volt házába. Karácsony után megyünk, 1 hónapra, már nagyon izgatottak vagyunk. Tehát a szilvesztert ott ünnepeljük.
Nagyon gyorsan és jó kedvel telt el ez a pár nap. Még a csomagolás is pedig ennyi utazás után (csak ebben az évben) már nem szeretünk csomagolni. Csomagolás közben oda jött hozzánk Oliver és azt mondta, hogy a házat kicsit felújítatták a mamáink. Hogy ez alatt pontosan mit ért nem mondta el, majd meglátjuk.
A búcsúzkodás volt a legnehezebb Elizabeth nagyi azt súgta a fülembe, hogy vigyázzunk egymásra és a medál mindig legyen nálunk és megértjük az álmot is.
- Sziasztok, vigyázzatok magatokra- hallottuk még az utolsó szavakat.
A repülőn sikerült egymás mellé ülni. Egész úton beszélgettünk, Christ én sem ismertem eddig, de nagyon rendes.
(a háznál)
- Nézzétek ott a ház- kiáltott Naomi.
Bár eléggé sötét volt elkezdtük rohanni a ház felé. Ezen a környéken csak ez a ház volt és egy nagyerdő volt mögötte. Amikor bementünk a házba olyan érzésünk volt Natalieval, mintha nem csak 5-en lennénk, de miután Chris bekapcsolta a zenét, hamar elmúlt ez az érzés.
A ház szépen fel volt díszítve, lent volt a konyha, a nappali kályhával, egy fürdő és WC. Az első emeleten 3 szoba volt a 2. emeleten 2 szoba. Az első emeleten maradtunk én Natalieval voltam egy szobában, a másik szobában Chris és Gloria és külön másik szobában Naomi. Este mivel fáradtak voltunk az utazás miatt hamar lefeküdtünk, majd szilveszterkor bulizunk, most inkább pihenünk. Natalie és én sokszor felébredtünk este nyugtalanított, azaz érzés, amit akkor éreztünk, amikor beléptünk a házba.
Másnap reggel sokáig ágyban maradtunk Naomi átjött hozzánk, hogy ne legyen egyedül. 10 óra körül lementünk enni valamit. Utána sétáltunk a közelben egy kicsit. A fura érzésünk továbbra is megmaradt, de a többieknek inkább nem szóltunk.
( Daniel szemszöge)
Olaszországból muszáj volt elmennünk Finnországba. Zohra és Adam már egészen hozzá szoktak ehhez az életmódhoz. Minden rendben volt mindaddig a napig, míg Daviddel majdnem elveszítettük az önuralmunkat és Adam és Zohra állított le minket. Ez még soha nem fordult elő. Egy régebbi házban húztuk meg magunkat. 4 hónapja voltunk ott, amikor Zohrának látomása volt, de nem látta rendesen, csak azt, hogy valakik ide fognak jönni. Erre fel is készültünk, de amikor megérkeztek mi is ott voltunk a házban és Daviddel majdnem rátámadtunk két lányra. Szerencsére jól megtanítottuk Zohráékat az önuralomra, hogy így tudtak rajtunk segíteni. Nagyon rossz érzés volt, hogy engem kellett a legjobban leállítani. És fura érzés is eltöltött engem és Daviddel egyszerre akartuk megtámadni és védelmezni a két lányt. 3-4 napig voltunk az erdőben, míg elhatároztuk, hogy megpróbálunk közelebb menni és megtudni, hogy mikor mennek el innen.
( Melanie szemszöge)
(a bulin)
Az érdekes érzés elmúlt pár napra, de pont mára visszatért. A buli nagyon jó mindjárt éjfél. Natalieval egy kicsit felmentünk az emeletre sok dolgot, köztük ezt az érzést is megbeszéltük. Fontos volt számunkra ez a beszélgetés főleg, hogy ebben az évben ismertük meg egymást. Miközben beszéltünk szorítottuk szinte egymás kezét, mert az a fura érzés nem hagyott minket nyugodni. Amikor a beszélgetésünk végén megöleltük egymást és a medálok összeértek biztonságban éreztük magunkat és megértettük, amit a nagyi mondott nekünk. Utána egy ijesztő dolog történt. Lementünk a nappaliba a többiekhez éjfél volt koccintottunk, utána visszamentünk az emeletre. És még mindig ott voltak, akiket láttunk az ablakkal szemben egy fán. És egyre közelebb jöttek hozzánk, de nem mentünk el biztonságban éreztük magunkat, pedig nem tudtuk kikkel nézünk szembe. Az ablak zárva volt nem nyitottuk ki. Egy idő után elmentek. Mi visszamentünk a többiekhez, éreztük, hogy nem most láttuk őket utoljára.
(Natalie szemszöge)
Másnap este sétálni indultam át kellett pár dolgot gondolnom egyedül. Egyszer csak elindult egy lavina. Annyira megijedtem, hogy alig bírtam elszaladni, de nem is tudtam volna nem a talajon éreztem a lábaimat. Valami keményet éreztem és hideget, ami nem csak a hó volt.
(Melanie szemszöge)
Mindenki elment valahová én itt maradtam a házban, vagyis a ház mellett volt egy kisebb épület és ott pihentem. Volt ott egy kisebb kandalló azzal melegítettem magam. Elaludhattam és egyszer csak hirtelen éreztem nagy forróságot és nagyon hideg és kemény valamit. És azt éreztem, hogy már nem fekszem, de nem bírtam ki nyitni a szemem.
