2. fejezet

(Melanie szemszöge)



A szálloda nagyon nagy és szép volt persze az egészet az a cég állta, amely apát felkérte a fotózásra.


- Kíváncsi vagyok, kinek a ruháit kell majd fotóznod- mondtam apámnak, amikor beléptünk a szobánkba.


- Én is, de mindegy fő, hogy együtt vagyunk.


- Apa úgyis tudod, hogy alig lesz időd. De nyugi megleszek, hiszen ez Olaszország tengerpart sok látnivaló.


- Tudom, örülök, hogy éretten kezeled a dolgokat.


- Holnap lemegyek a partra dzsetszkizni.


- Jól van, de nagyon vigyázz magadra.


- Rendben apu már nagylány vagyok.


Megölelt és bement a szobájába. Később még megnéztünk egy jó vígjátékot, aztán elmentünk aludni. Nehezen tudja Oliver elfogadni, hogy már nem kislány vagyok, ez talán azért van, mert csak én vagyok neki nem keresett egyszer sem feleséget anya óta.


2 szoba egy nappali és egy fürdő volt meg erkély. A szobámba egy ágy, szekrény, éjjeli szekrény, lámpa, asztal, székkel és asztali lámpával, polc meg fotel volt. És egy nagy ablak, ami a tengerpartra nyílt. Egy pár percig még forgolódtam aztán nehezen, de lassan elaludtam.


(Natalie szemszöge)


Nagy és szép volt a szálloda. Anyával nagyon elfáradtunk. Még megbeszéltük, hogy én holnap lemegyek a partra szörfözni, ő pedig munkához lát. Anya hamar elaludt én kicsit nehezen tudtam talán az izgatottság miatt, ami más volt, mint máskor. Nem tudom pontosan mennyit aludtam, de amikor felébredtem Olivia már nem volt a szobájában korán elment. Én meg, ahogy megbeszéltük elmentem szörfözni. Egy ideje már a hullámokon lovagoltam, amikor egy őrült nagy hullám a víz alá döntött. Segítségért kiabáltam valaki mintha szólt volna hasonló volt, mint az én hangom, de mire reagáltam elájultam.


(Melanie szemszöge)


Éppen dzsetszkiztem, amikor megláttam valakit a vízben segítségért kiáltott. Odamentem és visszakiáltottam, hogy tartson ki, de ő már nem hallhatta elsüllyedt egy pillanatra megijedtem és mikor úgy éreztem elég közel vagyok a vízbe vetettem magam és felhúztam a dzsetszkire és kivittem a partra. Éreztem, hogy muszáj segítenem, és nem azért mert egy másik ember bajban volt, hanem más okból, de nem tudom mi az. Amikor kihúztam a partra rájöttem miért. Ugyanúgy nézett ki, mint én mintha tükörbe néztem volna, de kicsit megijedtem. Mikor odaért a vízi mentő elmondtam mi történt és elmentem. Nem tudtam felfogni ezt az egészet időre van szükségem. De talán majd újra látom és ...- tovább nem gondoltam erre felmentem a szállodai szobámba átöltöztem egy térdfarmert és toppot vettem fel és lementem a hallba. 1 órát biztos ott lehettem, amikor megláttam őt. Tényleg úgy nézett ki, mint én. A recepcióshoz ment és a pultnál álló nő rám mutatott. Egymást néztük ő közelebb jött rajta is láttam azt a nagy csodálkozást. Leült velem szembe és köszönt.