Sajnálom, de itt nem tudom folytatni a blogot időhiány miatt. Ha valaki(ke)t érdekel hogy, hogyan folytatódik a történet akkor írjanak e-mailt erre a címre és megírom neki(k) a folytatást. Egy idő után lefogom törölni az eddigi fejezeteket, de ha kell azt is eltudom küldeni annak/ azoknak aki(k) kéri(k). E-mail cím: moonlight_boa@citromail.hu
Minden jót kivánok, remélem sokan fogtok írni. Sziasztok!
2011. október 30., vasárnap
2011. július 25., hétfő
11. fejezet
Sziasztok! Sajnálom h megint sokat kellett várni. Jó olvasást és további jó szünetet kívámok nektek.
(Melanie szemszöge)
- Szóval gyorsak vagytok, a vér látványára érdekes érzések futnak át az arcotokon, erősek vagytok, és nem lett semmi bajotok, amikor megmentettetek minket a lavinától és a tűztől, szóval mik, vagy kik vagytok ti? – mondta Natalie.
Ezt az egészet mindketten nagyon különösnek és furcsának tartottuk. Végig gondoltam mindent és egy valami fordult meg a fejemben, amit ki is mondtam hangosan.
- Vámpírok- mondtam olyan könnyedén, hogy én is meglepődtem.
Mosolyogtak Daniel kezdte el mondani, amit eddig nem lehetett.
- Igen vámpírok vagyunk.
- Mennyi ideje?- kérdeztem.
Ők az ágyunk előtt álltak mi az ágyunkon ültünk.
- Én 100 éve David 90 éve. Szóval itt voltunk ebben a házban, nemcsak mi hanem még 2-en Zohrával és Adammel. Amikor jöttetek nem bírtuk volna megállni, hogy ne támadjunk meg titeket és inkább elmentünk máshova jó messze innen. De rájöttünk, hogy nem futhatunk el és egyre közelebb jöttünk hozzátok. Nem akartuk, hogy bajotok essen, de nem bírtunk elmenni innen. De most elmegyünk újra, mert nem akarunk bajba sodorni titeket és ezt a dolgot senki nem tudhatja.
Már elindultak volna, amikor mindketten kiáltottuk, hogy NE!!
- Ne menjetek, el nem érdekel minket, hogy mik vagytok, nem akarjuk, hogy elmenjetek.
- Nem is féltek?- kérdezte Daniel.
- Nem- mondtuk egyszerre határozottan.
- Jobb lesz úgy nektek, ha elmegyünk- mondta keserű hangon David.
- Ne- mondtuk egyszerre és megfogtuk a kezüket.
Ránk majd egymásra néztek mintha fejben valamit megbeszéltek volna és felemeltek minket a hátukra úgy ugrottunk ki az ablakon a fára. Egyik fáról a másikra ugrottunk. Aztán egy tisztásra értünk. Szinte ledobtak a hátukról. Aztán külön helyre vittek minket. Engem Daniel Nataliet David. Nagyon gyorsan mozgott alig bírtam követni. Megpróbálta Felültünk egy nagy fa legerősebb ágára és ott beszélgettünk. elkerülni a szemkontaktust, de én nem hagytam. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Már majdnem megcsókolt, de lemászott a fáról. Én meg mentem utána. Visszamentünk a tisztásra ahova épp megérkeztek Natalieék is.
(Daniel szemszöge)
Próbáltam kerülni a szemkontaktust, de ő ezt nem hagyta. Amikor a szemébe néztem nem láttam benne, hogy mire gondolhat, mit érezhet. Ez nagyon zavart. Inkább lemásztam a fáról mielőtt, valami olyant cselekszünk, amit nem kéne. Tudom, hogy ő nem lehet az enyém egy vámpíré. Normális élet kell neki és el kell felejtenem, már akkor elszúrtuk Daviddel ezt az egészet, amikor visszajöttünk. És vajon miért szeretne pont engem? Aki nem adhat meg neki mindent, amire egy nő vágyhat.
(Natalie szemszöge)
Sokat beszélgettünk nem nagyon akart a szemembe nézni, de nem hagytam. Egy szikla tetején ültünk. Majdnem megcsókolt, amikor lemászott a szikláról. Visszamentünk a tisztásra. Egyszerre érkeztünk meg.
- És most? – kérdeztem.
- Most visszaviszünk titeket a házba.- válaszolta David.
- Rendben- mondtam.
Visszavittek minket.
- Itt maradtok?- kérdezte Meli.
- Szerintünk jobb, ha most nem maradunk át kell gondolnotok pár dolgot és nemsokára hazaérnek a többiek.
El is felejtettük szinte, hogy Naomi, Gloria és Chris is itt van.
Elköszöntek és elmentek. Alig telt el idő, hogy kimentek az ablakon, Naomi kopogott az ajtón és bejött.
- Sziasztok, megjöttünk. Ti végig itt voltatok a házban?- csodálkozva kérdezte.
Melanieval egymásra néztünk és válaszoltam, hogy igen.
- Mi meg bejártuk a legközelebbi várost. Nagyon szép idő is volt….- kezdte mesélni Naomi, hogy merre jártak és mit láttak.
- Készítek valami vacsorát- mondta és lement a konyhába.
- Úgy látszik a tűz után kitakarított a két társuk, különben biztos kérdezte volna Naomi, hogy mi volt itt- mondta Meli.
- Valószínű- mondtam.
Elmondtuk egymásnak, hogy mi történt, míg velük voltunk. Igazuk volt ezt az egészet át kell gondolni. De közbe meg arra gondolok, hogy ezen mit kell gondolkodni. Persze az alvás csak jót tesz most. Megvacsoráztunk, Naomi palacsintát készített nekünk. Mi nem nagyon voltunk éhesek alig ment le pár falat a torkunkon. Szinte Chris falta fel az őszeset, nagyon megéhezett.
- Jó éjt mindenkinek!- mondtuk Melivel és felmentünk a szobánkba.
(Melanie szemszöge)
- Szóval gyorsak vagytok, a vér látványára érdekes érzések futnak át az arcotokon, erősek vagytok, és nem lett semmi bajotok, amikor megmentettetek minket a lavinától és a tűztől, szóval mik, vagy kik vagytok ti? – mondta Natalie.
Ezt az egészet mindketten nagyon különösnek és furcsának tartottuk. Végig gondoltam mindent és egy valami fordult meg a fejemben, amit ki is mondtam hangosan.
- Vámpírok- mondtam olyan könnyedén, hogy én is meglepődtem.
Mosolyogtak Daniel kezdte el mondani, amit eddig nem lehetett.
- Igen vámpírok vagyunk.
- Mennyi ideje?- kérdeztem.
Ők az ágyunk előtt álltak mi az ágyunkon ültünk.
- Én 100 éve David 90 éve. Szóval itt voltunk ebben a házban, nemcsak mi hanem még 2-en Zohrával és Adammel. Amikor jöttetek nem bírtuk volna megállni, hogy ne támadjunk meg titeket és inkább elmentünk máshova jó messze innen. De rájöttünk, hogy nem futhatunk el és egyre közelebb jöttünk hozzátok. Nem akartuk, hogy bajotok essen, de nem bírtunk elmenni innen. De most elmegyünk újra, mert nem akarunk bajba sodorni titeket és ezt a dolgot senki nem tudhatja.
Már elindultak volna, amikor mindketten kiáltottuk, hogy NE!!
- Ne menjetek, el nem érdekel minket, hogy mik vagytok, nem akarjuk, hogy elmenjetek.
- Nem is féltek?- kérdezte Daniel.
- Nem- mondtuk egyszerre határozottan.
- Jobb lesz úgy nektek, ha elmegyünk- mondta keserű hangon David.
- Ne- mondtuk egyszerre és megfogtuk a kezüket.
Ránk majd egymásra néztek mintha fejben valamit megbeszéltek volna és felemeltek minket a hátukra úgy ugrottunk ki az ablakon a fára. Egyik fáról a másikra ugrottunk. Aztán egy tisztásra értünk. Szinte ledobtak a hátukról. Aztán külön helyre vittek minket. Engem Daniel Nataliet David. Nagyon gyorsan mozgott alig bírtam követni. Megpróbálta Felültünk egy nagy fa legerősebb ágára és ott beszélgettünk. elkerülni a szemkontaktust, de én nem hagytam. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Már majdnem megcsókolt, de lemászott a fáról. Én meg mentem utána. Visszamentünk a tisztásra ahova épp megérkeztek Natalieék is.
(Daniel szemszöge)
Próbáltam kerülni a szemkontaktust, de ő ezt nem hagyta. Amikor a szemébe néztem nem láttam benne, hogy mire gondolhat, mit érezhet. Ez nagyon zavart. Inkább lemásztam a fáról mielőtt, valami olyant cselekszünk, amit nem kéne. Tudom, hogy ő nem lehet az enyém egy vámpíré. Normális élet kell neki és el kell felejtenem, már akkor elszúrtuk Daviddel ezt az egészet, amikor visszajöttünk. És vajon miért szeretne pont engem? Aki nem adhat meg neki mindent, amire egy nő vágyhat.
(Natalie szemszöge)
Sokat beszélgettünk nem nagyon akart a szemembe nézni, de nem hagytam. Egy szikla tetején ültünk. Majdnem megcsókolt, amikor lemászott a szikláról. Visszamentünk a tisztásra. Egyszerre érkeztünk meg.
- És most? – kérdeztem.
- Most visszaviszünk titeket a házba.- válaszolta David.
- Rendben- mondtam.
Visszavittek minket.
- Itt maradtok?- kérdezte Meli.
- Szerintünk jobb, ha most nem maradunk át kell gondolnotok pár dolgot és nemsokára hazaérnek a többiek.
El is felejtettük szinte, hogy Naomi, Gloria és Chris is itt van.
Elköszöntek és elmentek. Alig telt el idő, hogy kimentek az ablakon, Naomi kopogott az ajtón és bejött.
- Sziasztok, megjöttünk. Ti végig itt voltatok a házban?- csodálkozva kérdezte.
Melanieval egymásra néztünk és válaszoltam, hogy igen.
- Mi meg bejártuk a legközelebbi várost. Nagyon szép idő is volt….- kezdte mesélni Naomi, hogy merre jártak és mit láttak.
- Készítek valami vacsorát- mondta és lement a konyhába.
- Úgy látszik a tűz után kitakarított a két társuk, különben biztos kérdezte volna Naomi, hogy mi volt itt- mondta Meli.
- Valószínű- mondtam.
Elmondtuk egymásnak, hogy mi történt, míg velük voltunk. Igazuk volt ezt az egészet át kell gondolni. De közbe meg arra gondolok, hogy ezen mit kell gondolkodni. Persze az alvás csak jót tesz most. Megvacsoráztunk, Naomi palacsintát készített nekünk. Mi nem nagyon voltunk éhesek alig ment le pár falat a torkunkon. Szinte Chris falta fel az őszeset, nagyon megéhezett.
- Jó éjt mindenkinek!- mondtuk Melivel és felmentünk a szobánkba.
2011. május 15., vasárnap
10. fejezet
Sziasztok! Sajnálom, hogy mindig sokat kell várni, de nagyon kevés időm van és mostanában ihlet se nagyon jött. De remélem tetszik majd. Írjatok komikat légyszi! Jó olvasást!
( Daniel szemszöge)
Muszáj volt visszamennünk Daviddel hozzájuk nem bírtuk ki, hogy ne menjünk vissza. Érdekes érzés kavargott bennünk nem értettük mi, amikor Zohra ezt mondta:
- Szerelmesek vagytok.
- Mi? Dehogy!- mondta David.
- Ne tagadd láttam és felismerem, ha valakik szerelmesek- Zohra.
- Bocs fiúk, de Zohrának igaza van. Teljesen el vagytok varázsolva- mondta Adam.
Nem szóltunk semmit. Ez nem tetszett Zohrának.
- Na, jó, ebből elég, menjetek el hozzájuk újra, és hagyjátok, hogy rájöjjenek maguktól, hogy mik vagytok, ti el ne mondjátok- mondta Zohra.
- Rendben visszamegyünk- mondtuk.
Tehát visszamentünk és már nem akartuk megtámadni őket, teljesen máshogy figyeltük őket. Valószínűleg ezt jól is tettük.
( Natalie szemszöge)
Nem tudom meddig voltam eszméletlen, de amikor kinyitottam a szemem egyszerre volt bennem félelem és boldogság. Egy angyali arc nézett rám és tartott a karjában és kérdezte, hogy jól vagyok-e. Egy ideig nem bírtam válaszolni. Aztán megszólaltam:
- Jól vagyok. Te ki vagy és mi történt?
Nem válaszolt rögtön nem tudom mit érezhetett, mit gondolhatott abban a pillanatban, de nagyon érdekes volt az arca.
- Egy lavina betemetett volna, ha nem mentelek meg és hozlak ide. Ez egy menedékhely.
- Köszönöm- mondtam kicsit dideregve.
- David Reynolds vagyok. Neked mi a neved?
- Natalie Thomson vagyok.
- Mit kerestetek tegnap este nálunk és most hogyhogy pont erre jártál és megmentettél?
- Ez hosszú történet és jobb lenne, ha el tudnánk menni és nem borítanánk fel az életeteket.
- Rá érek, elmondhatod, és nem érdekelne, ha felborítanátok az életünket.
Ebben a pár percben nagy biztonságban éreztem magam és most nem a medál miatt. De közbe elkezdett fájni a fejem és szédültem. És amikor hozzá értem láttam a kezemen, hogy vérzik. Úgy nézett rám most mintha, meg akarna támadni vagy nem is tudom ijesztő volt, de nem érdekelt a biztonság érzetemet nem törölte el. Hirtelen felállt velem együtt még mindig a karjában tartott egyre szorosabban. Leírhatatlan volt az érzés, amit éreztem nem tudom pontosan mi. Nem is lélegzett úgy vitt egyre gyorsabban. De nem kérdeztem hova.
- Csukd be a szemed- mondta parancsoló hangon.
Engedelmeskedtem, de nehéz volt csukva tartani a szemem. Éreztem a gyorsaságot, a hideg levegő csípte a kezem az arcomat nem hagyta a mellkasához szorította és ez így nagyon jó volt. Elaludhattam közben, mert amikor felébredtem nem láttam sehol.
(Melanie szemszöge)
Amikor kinyitottam a szemem egy angyal tartott a karjában. És kérdezte, hogy jól vagyok-e.
- Jól vagyok. De ki vagy te és mit kerestetek nálunk és mi történt?
- Daniel Way vagyok. Azt hosszú lenne elmondani. Most pedig tűz volt nálatok és kimentettelek és eloltottam a tűzet. És elhoztalak erre a helyre. Ez egy régi épület, nem jön ide senki. Téged, hogy hívnak?
- Melanie Thomson vagyok. Mondd, csak el nem érdekel, hogy hosszú. Mondd el!
- Nem mondhatom.
- Mi az, hogy nem mondhatod?- hirtelen felindulásomban megkarcoltam a karomat és vérzett.
Sok érzést láttam szinte egyszerre végig futni az arcán. Kicsit ijesztő volt, de biztonságban éreztem mégis magam. Aztán hirtelen felállt még mindig a karjában tartott. Nem láttam, hogy lélegzik-e.
- Csukd be a szemed!- parancsolta.
Engedelmeskedtem neki bár nehéz volt nem őt nézni. Éreztem a gyorsaságot, de az arcomat eltakarta, hogy ne érje a szél. Elaludhattam közben, mert amikor felébredtem nővérem volt velem szemben.
- Mit keresek itt?- kérdeztük egyszerre.
Az ablakhoz rohantunk ott voltak a fán. Kinyitottuk az ablakot és behívtuk őket a szobába. Nem kellett sokáig kérni őket és elképesztő gyorsasággal, de egyben nagyon egyszerű mozdulattal bent voltak a szobában.
- Szóval most már elmondanátok, hogy mit kerestetek itt és mit akartok?- kérdezte őket nővérem. És mégis mik vagytok ti, mert amit műveltek az nem természetes.
( Daniel szemszöge)
Muszáj volt visszamennünk Daviddel hozzájuk nem bírtuk ki, hogy ne menjünk vissza. Érdekes érzés kavargott bennünk nem értettük mi, amikor Zohra ezt mondta:
- Szerelmesek vagytok.
- Mi? Dehogy!- mondta David.
- Ne tagadd láttam és felismerem, ha valakik szerelmesek- Zohra.
- Bocs fiúk, de Zohrának igaza van. Teljesen el vagytok varázsolva- mondta Adam.
Nem szóltunk semmit. Ez nem tetszett Zohrának.
- Na, jó, ebből elég, menjetek el hozzájuk újra, és hagyjátok, hogy rájöjjenek maguktól, hogy mik vagytok, ti el ne mondjátok- mondta Zohra.
- Rendben visszamegyünk- mondtuk.
Tehát visszamentünk és már nem akartuk megtámadni őket, teljesen máshogy figyeltük őket. Valószínűleg ezt jól is tettük.
( Natalie szemszöge)
Nem tudom meddig voltam eszméletlen, de amikor kinyitottam a szemem egyszerre volt bennem félelem és boldogság. Egy angyali arc nézett rám és tartott a karjában és kérdezte, hogy jól vagyok-e. Egy ideig nem bírtam válaszolni. Aztán megszólaltam:
- Jól vagyok. Te ki vagy és mi történt?
Nem válaszolt rögtön nem tudom mit érezhetett, mit gondolhatott abban a pillanatban, de nagyon érdekes volt az arca.
- Egy lavina betemetett volna, ha nem mentelek meg és hozlak ide. Ez egy menedékhely.
- Köszönöm- mondtam kicsit dideregve.
- David Reynolds vagyok. Neked mi a neved?
- Natalie Thomson vagyok.
- Mit kerestetek tegnap este nálunk és most hogyhogy pont erre jártál és megmentettél?
- Ez hosszú történet és jobb lenne, ha el tudnánk menni és nem borítanánk fel az életeteket.
- Rá érek, elmondhatod, és nem érdekelne, ha felborítanátok az életünket.
Ebben a pár percben nagy biztonságban éreztem magam és most nem a medál miatt. De közbe elkezdett fájni a fejem és szédültem. És amikor hozzá értem láttam a kezemen, hogy vérzik. Úgy nézett rám most mintha, meg akarna támadni vagy nem is tudom ijesztő volt, de nem érdekelt a biztonság érzetemet nem törölte el. Hirtelen felállt velem együtt még mindig a karjában tartott egyre szorosabban. Leírhatatlan volt az érzés, amit éreztem nem tudom pontosan mi. Nem is lélegzett úgy vitt egyre gyorsabban. De nem kérdeztem hova.
- Csukd be a szemed- mondta parancsoló hangon.
Engedelmeskedtem, de nehéz volt csukva tartani a szemem. Éreztem a gyorsaságot, a hideg levegő csípte a kezem az arcomat nem hagyta a mellkasához szorította és ez így nagyon jó volt. Elaludhattam közben, mert amikor felébredtem nem láttam sehol.
(Melanie szemszöge)
Amikor kinyitottam a szemem egy angyal tartott a karjában. És kérdezte, hogy jól vagyok-e.
- Jól vagyok. De ki vagy te és mit kerestetek nálunk és mi történt?
- Daniel Way vagyok. Azt hosszú lenne elmondani. Most pedig tűz volt nálatok és kimentettelek és eloltottam a tűzet. És elhoztalak erre a helyre. Ez egy régi épület, nem jön ide senki. Téged, hogy hívnak?
- Melanie Thomson vagyok. Mondd, csak el nem érdekel, hogy hosszú. Mondd el!
- Nem mondhatom.
- Mi az, hogy nem mondhatod?- hirtelen felindulásomban megkarcoltam a karomat és vérzett.
Sok érzést láttam szinte egyszerre végig futni az arcán. Kicsit ijesztő volt, de biztonságban éreztem mégis magam. Aztán hirtelen felállt még mindig a karjában tartott. Nem láttam, hogy lélegzik-e.
- Csukd be a szemed!- parancsolta.
Engedelmeskedtem neki bár nehéz volt nem őt nézni. Éreztem a gyorsaságot, de az arcomat eltakarta, hogy ne érje a szél. Elaludhattam közben, mert amikor felébredtem nővérem volt velem szemben.
- Mit keresek itt?- kérdeztük egyszerre.
Az ablakhoz rohantunk ott voltak a fán. Kinyitottuk az ablakot és behívtuk őket a szobába. Nem kellett sokáig kérni őket és elképesztő gyorsasággal, de egyben nagyon egyszerű mozdulattal bent voltak a szobában.
- Szóval most már elmondanátok, hogy mit kerestetek itt és mit akartok?- kérdezte őket nővérem. És mégis mik vagytok ti, mert amit műveltek az nem természetes.
2011. február 17., csütörtök
9. fejezet
Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokat kell mindig várnotok. De remélem tetszeni fog és légyszives írjatok komikat. Mert így nem tudom, hogy tetszik-e a történet. Jó olvasást!
(Melanie szemszöge)
Az ajándék, amit kaptunk, de nem csak mi hanem Gloria, Naomi, és Chris is, egy út Finnországba az anyai papánk volt házába. Karácsony után megyünk, 1 hónapra, már nagyon izgatottak vagyunk. Tehát a szilvesztert ott ünnepeljük.
Nagyon gyorsan és jó kedvel telt el ez a pár nap. Még a csomagolás is pedig ennyi utazás után (csak ebben az évben) már nem szeretünk csomagolni. Csomagolás közben oda jött hozzánk Oliver és azt mondta, hogy a házat kicsit felújítatták a mamáink. Hogy ez alatt pontosan mit ért nem mondta el, majd meglátjuk.
A búcsúzkodás volt a legnehezebb Elizabeth nagyi azt súgta a fülembe, hogy vigyázzunk egymásra és a medál mindig legyen nálunk és megértjük az álmot is.
- Sziasztok, vigyázzatok magatokra- hallottuk még az utolsó szavakat.
A repülőn sikerült egymás mellé ülni. Egész úton beszélgettünk, Christ én sem ismertem eddig, de nagyon rendes.
(a háznál)
- Nézzétek ott a ház- kiáltott Naomi.
Bár eléggé sötét volt elkezdtük rohanni a ház felé. Ezen a környéken csak ez a ház volt és egy nagyerdő volt mögötte. Amikor bementünk a házba olyan érzésünk volt Natalieval, mintha nem csak 5-en lennénk, de miután Chris bekapcsolta a zenét, hamar elmúlt ez az érzés.
A ház szépen fel volt díszítve, lent volt a konyha, a nappali kályhával, egy fürdő és WC. Az első emeleten 3 szoba volt a 2. emeleten 2 szoba. Az első emeleten maradtunk én Natalieval voltam egy szobában, a másik szobában Chris és Gloria és külön másik szobában Naomi. Este mivel fáradtak voltunk az utazás miatt hamar lefeküdtünk, majd szilveszterkor bulizunk, most inkább pihenünk. Natalie és én sokszor felébredtünk este nyugtalanított, azaz érzés, amit akkor éreztünk, amikor beléptünk a házba.
Másnap reggel sokáig ágyban maradtunk Naomi átjött hozzánk, hogy ne legyen egyedül. 10 óra körül lementünk enni valamit. Utána sétáltunk a közelben egy kicsit. A fura érzésünk továbbra is megmaradt, de a többieknek inkább nem szóltunk.
( Daniel szemszöge)
Olaszországból muszáj volt elmennünk Finnországba. Zohra és Adam már egészen hozzá szoktak ehhez az életmódhoz. Minden rendben volt mindaddig a napig, míg Daviddel majdnem elveszítettük az önuralmunkat és Adam és Zohra állított le minket. Ez még soha nem fordult elő. Egy régebbi házban húztuk meg magunkat. 4 hónapja voltunk ott, amikor Zohrának látomása volt, de nem látta rendesen, csak azt, hogy valakik ide fognak jönni. Erre fel is készültünk, de amikor megérkeztek mi is ott voltunk a házban és Daviddel majdnem rátámadtunk két lányra. Szerencsére jól megtanítottuk Zohráékat az önuralomra, hogy így tudtak rajtunk segíteni. Nagyon rossz érzés volt, hogy engem kellett a legjobban leállítani. És fura érzés is eltöltött engem és Daviddel egyszerre akartuk megtámadni és védelmezni a két lányt. 3-4 napig voltunk az erdőben, míg elhatároztuk, hogy megpróbálunk közelebb menni és megtudni, hogy mikor mennek el innen.
( Melanie szemszöge)
(a bulin)
Az érdekes érzés elmúlt pár napra, de pont mára visszatért. A buli nagyon jó mindjárt éjfél. Natalieval egy kicsit felmentünk az emeletre sok dolgot, köztük ezt az érzést is megbeszéltük. Fontos volt számunkra ez a beszélgetés főleg, hogy ebben az évben ismertük meg egymást. Miközben beszéltünk szorítottuk szinte egymás kezét, mert az a fura érzés nem hagyott minket nyugodni. Amikor a beszélgetésünk végén megöleltük egymást és a medálok összeértek biztonságban éreztük magunkat és megértettük, amit a nagyi mondott nekünk. Utána egy ijesztő dolog történt. Lementünk a nappaliba a többiekhez éjfél volt koccintottunk, utána visszamentünk az emeletre. És még mindig ott voltak, akiket láttunk az ablakkal szemben egy fán. És egyre közelebb jöttek hozzánk, de nem mentünk el biztonságban éreztük magunkat, pedig nem tudtuk kikkel nézünk szembe. Az ablak zárva volt nem nyitottuk ki. Egy idő után elmentek. Mi visszamentünk a többiekhez, éreztük, hogy nem most láttuk őket utoljára.
(Natalie szemszöge)
Másnap este sétálni indultam át kellett pár dolgot gondolnom egyedül. Egyszer csak elindult egy lavina. Annyira megijedtem, hogy alig bírtam elszaladni, de nem is tudtam volna nem a talajon éreztem a lábaimat. Valami keményet éreztem és hideget, ami nem csak a hó volt.
(Melanie szemszöge)
Mindenki elment valahová én itt maradtam a házban, vagyis a ház mellett volt egy kisebb épület és ott pihentem. Volt ott egy kisebb kandalló azzal melegítettem magam. Elaludhattam és egyszer csak hirtelen éreztem nagy forróságot és nagyon hideg és kemény valamit. És azt éreztem, hogy már nem fekszem, de nem bírtam ki nyitni a szemem.
(Melanie szemszöge)
Az ajándék, amit kaptunk, de nem csak mi hanem Gloria, Naomi, és Chris is, egy út Finnországba az anyai papánk volt házába. Karácsony után megyünk, 1 hónapra, már nagyon izgatottak vagyunk. Tehát a szilvesztert ott ünnepeljük.
Nagyon gyorsan és jó kedvel telt el ez a pár nap. Még a csomagolás is pedig ennyi utazás után (csak ebben az évben) már nem szeretünk csomagolni. Csomagolás közben oda jött hozzánk Oliver és azt mondta, hogy a házat kicsit felújítatták a mamáink. Hogy ez alatt pontosan mit ért nem mondta el, majd meglátjuk.
A búcsúzkodás volt a legnehezebb Elizabeth nagyi azt súgta a fülembe, hogy vigyázzunk egymásra és a medál mindig legyen nálunk és megértjük az álmot is.
- Sziasztok, vigyázzatok magatokra- hallottuk még az utolsó szavakat.
A repülőn sikerült egymás mellé ülni. Egész úton beszélgettünk, Christ én sem ismertem eddig, de nagyon rendes.
(a háznál)
- Nézzétek ott a ház- kiáltott Naomi.
Bár eléggé sötét volt elkezdtük rohanni a ház felé. Ezen a környéken csak ez a ház volt és egy nagyerdő volt mögötte. Amikor bementünk a házba olyan érzésünk volt Natalieval, mintha nem csak 5-en lennénk, de miután Chris bekapcsolta a zenét, hamar elmúlt ez az érzés.
A ház szépen fel volt díszítve, lent volt a konyha, a nappali kályhával, egy fürdő és WC. Az első emeleten 3 szoba volt a 2. emeleten 2 szoba. Az első emeleten maradtunk én Natalieval voltam egy szobában, a másik szobában Chris és Gloria és külön másik szobában Naomi. Este mivel fáradtak voltunk az utazás miatt hamar lefeküdtünk, majd szilveszterkor bulizunk, most inkább pihenünk. Natalie és én sokszor felébredtünk este nyugtalanított, azaz érzés, amit akkor éreztünk, amikor beléptünk a házba.
Másnap reggel sokáig ágyban maradtunk Naomi átjött hozzánk, hogy ne legyen egyedül. 10 óra körül lementünk enni valamit. Utána sétáltunk a közelben egy kicsit. A fura érzésünk továbbra is megmaradt, de a többieknek inkább nem szóltunk.
( Daniel szemszöge)
Olaszországból muszáj volt elmennünk Finnországba. Zohra és Adam már egészen hozzá szoktak ehhez az életmódhoz. Minden rendben volt mindaddig a napig, míg Daviddel majdnem elveszítettük az önuralmunkat és Adam és Zohra állított le minket. Ez még soha nem fordult elő. Egy régebbi házban húztuk meg magunkat. 4 hónapja voltunk ott, amikor Zohrának látomása volt, de nem látta rendesen, csak azt, hogy valakik ide fognak jönni. Erre fel is készültünk, de amikor megérkeztek mi is ott voltunk a házban és Daviddel majdnem rátámadtunk két lányra. Szerencsére jól megtanítottuk Zohráékat az önuralomra, hogy így tudtak rajtunk segíteni. Nagyon rossz érzés volt, hogy engem kellett a legjobban leállítani. És fura érzés is eltöltött engem és Daviddel egyszerre akartuk megtámadni és védelmezni a két lányt. 3-4 napig voltunk az erdőben, míg elhatároztuk, hogy megpróbálunk közelebb menni és megtudni, hogy mikor mennek el innen.
( Melanie szemszöge)
(a bulin)
Az érdekes érzés elmúlt pár napra, de pont mára visszatért. A buli nagyon jó mindjárt éjfél. Natalieval egy kicsit felmentünk az emeletre sok dolgot, köztük ezt az érzést is megbeszéltük. Fontos volt számunkra ez a beszélgetés főleg, hogy ebben az évben ismertük meg egymást. Miközben beszéltünk szorítottuk szinte egymás kezét, mert az a fura érzés nem hagyott minket nyugodni. Amikor a beszélgetésünk végén megöleltük egymást és a medálok összeértek biztonságban éreztük magunkat és megértettük, amit a nagyi mondott nekünk. Utána egy ijesztő dolog történt. Lementünk a nappaliba a többiekhez éjfél volt koccintottunk, utána visszamentünk az emeletre. És még mindig ott voltak, akiket láttunk az ablakkal szemben egy fán. És egyre közelebb jöttek hozzánk, de nem mentünk el biztonságban éreztük magunkat, pedig nem tudtuk kikkel nézünk szembe. Az ablak zárva volt nem nyitottuk ki. Egy idő után elmentek. Mi visszamentünk a többiekhez, éreztük, hogy nem most láttuk őket utoljára.
(Natalie szemszöge)
Másnap este sétálni indultam át kellett pár dolgot gondolnom egyedül. Egyszer csak elindult egy lavina. Annyira megijedtem, hogy alig bírtam elszaladni, de nem is tudtam volna nem a talajon éreztem a lábaimat. Valami keményet éreztem és hideget, ami nem csak a hó volt.
(Melanie szemszöge)
Mindenki elment valahová én itt maradtam a házban, vagyis a ház mellett volt egy kisebb épület és ott pihentem. Volt ott egy kisebb kandalló azzal melegítettem magam. Elaludhattam és egyszer csak hirtelen éreztem nagy forróságot és nagyon hideg és kemény valamit. És azt éreztem, hogy már nem fekszem, de nem bírtam ki nyitni a szemem.
2011. január 1., szombat
BÚÉK 2011
Mindenkinek nagyon boldog, békés 2011-es évet kívánok!!
B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai
Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő
É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza
K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!
B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai
Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő
É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza
K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!
2010. december 24., péntek
8. fejezet
Sziasztok! Mindenkinek Áldott Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánok!!!
Friss először január vagy február fele lesz. Tölcsétek el minden jóval az ünnepeket. Remélem tetszik majd a feji. Légyszi írjatok komikat!!!
( Melanie szemszöge)
Ez a nyár volt az egyik legszebb nagyon jó, hogy az egész család együtt lehetett. Natalieval vissza is mentünk Olaszországba. A szüleink mostantól együtt dolgoznak. Ősszel ez már meg is valósult. A nagyik is örültek a híreknek. És most készülünk a karácsonyra. Holnap díszítjük a fát. Most Londonban vagyunk Elizabeth nagyinál. Holnap jön Tina nagyi is már nagyon várjuk.
- Meli nézd, esik a hó- kiálltott Natalie.
- De jó fehér karácsonyunk lesz- mondtam.
- Régen nem volt fehér karácsony.
- Lányok gyertek ebédelni – szólt anya.
- Megyünk.
- Mi a tervetek mára lányok?- kérdezte apa.
- Elmegyünk sétálni- válaszoltam.
- Rendben.
- Ha megjöttetek segítetek nekem sütni?- kérdezte a nagyi.
- Persze - válaszoltuk.
- Milyen sütit sütünk?- kérdeztem.
- Mindenfélét.
Ebéd után tehát elmentünk Natalieval sétálni. Egyre jobban esett a hó. Sokat beszélgettünk még jobban megismertük egymást. És persze ki nem hagyhattuk a hógolyózást. Amikor vissza értünk a nagyit is egy kicsit jobban megismertem, miközben készítettük a finomabbnál finomabb sütiket. Lassan este lett. Mindenki hamar elaludt.
(Natalie szemszöge)
Másnap kora délelőtt érkezett Tina nagyi. Meglepődtünk ugyanis az unokatestvéreink és az anyukájuk, vagyis apa testvére is jött.
- Sziasztok,- köszönt mindenki.
Én még nem ismerem őket, mert az esküvőn csak 5-en voltunk. A lányok eléggé hasonlítanak az anyukájukra, az apukájukat nem ismerhetem meg, mert meghalt egy autó balesetben pár éve. Az anyukájuknak csak úgy, mint a lányoknak hosszú szőke haja van. Nem csak ők jöttek, hanem a kisebbik lány barátja is. Bementünk a nappaliba és ott leültünk. Bemutatkoztunk és elkezdtek beszélgetni anyáék Evaval ugyanis így hívják apa nővérét. Mi 5-en felmentünk az emeletre és megmutattuk a szobájukat a kisebb lány Gloria kezdett el velem először beszélgetni a többiek Naomi és Chris Melanieval, majd velem is.
- Jó, hogy végre megismerhetlek- mondta Gloria.
- Én is örülök.
- Mi is szerettünk volna már megismerni- mondta Naomi.
- Hé, nincs kedvetek eljönni, szánkózni kicsit később?- kérdezte Meli.
- De persze – válaszolta Chris.
- Akkor ebéd után?- kérdeztem.
- Rendben- mindenki helyeselt.
Gloria kicsit közelebb áll hozzánk ő is 16 éves, mint mi valahogy legalábbis én jobban tudok vele beszélgetni. A nővére Naomi 18 Chris pedig 17 éves. Naomi többet beszélget Melivel. Chris mindenkivel egyformán, de persze ő inkább kettesben szeret lenni Gloriaval.
Nagyon jó volt a szánkózás nagyokat nevettünk, olyanok voltunk, mint a gyerekek és szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy úgy is viselkedtünk. Voltak nagy esések is, de nem történt semmi baj.
- Csajok nem szánkóztam ilyen jót már régen- mondta Chris.
- Az biztos én sem- mondta Naomi.
Hazafele egy kisebb hó csata is volt. Jó volt újra gyereknek lenni és megérteni a tél örömeit. Mikor haza mentünk feldíszítettük a karácsonyfát. Este miután mindenki megfürdött megnéztünk egy vígjátékot és mentünk lefeküdni. A nagyinak elég nagy háza van, ugyanis a földszinten van a nappali, a konyha, neki és anyának egy szoba, meg Tina nagyinak is. Fent pedig még 3 szoba plusz fent fürdőszoba zuhanyzóval és lent is egy fürdő káddal. Nagyon jó, hogy együtt karácsonyozik a család. Melivel holnap elmegyünk még ajándékot venni, mert nem számítottunk arra, hogy az unokatestvéreink is jönnek. Csak a nagyit vártuk.
( Másnap, vásárlás közben)
- Tegnap este nagyon különöset álmodtam- mielőtt folytattam volna Meli a szavamba vágott.
- Te is, mert én is- mondta.
- Te mit álmodtál?- kérdezte tőlem.
- Egy ismeretlen házban voltunk nagyon esett a hó ott voltak az unokatestvéreink is meg Chris. És volt még ott 4 alak, de nem láttam az arcukat és, amikor bejöttek a házba egyszerre nagyon hideg lett, de utána egyre langyosabb lett. Utána minden sötét volt és felébredtem.
- Én is ezt álmodtam, ez nagyon különös.
Lassan a pénztárhoz értünk, addig abba hagytuk a beszélgetést.
- Figyelj, ez lehet, hogy butaságnak hangzik, de ez nem véletlen és jelenthet jót is meg rosszat is. Bár nem hiszek az álmokba, de ez érdekes- mondta Meli.
- Szerinted beszéljünk Elizabeth nagyival ő otthon van az ilyen dolgokban- kérdeztem.
- Igen, de másnak még ne mondjunk semmit.
Bólintottam.
(otthon)
- Nagyi szeretnénk beszélni veled- mondtam.
- Rendben- betessékelt minket a szobájába és mi rögtön elmondtuk az álmunkat.
- Igazatok van ez nagyon érdekes- mondta.
- És tudod, hogy mi lehet ez- kérdeztem.
- Igen, amikor megkapjátok, az ajándékot megértitek majd. A medálotokat, amit Tina nagyitól és tőlem kaptatok születésetekkor varázs medál, ami eddig is megvédett és összeköt titeket és még meg is fog. Csak nyugodjatok meg, különleges ereje van és megvédi a viselőjét.
Friss először január vagy február fele lesz. Tölcsétek el minden jóval az ünnepeket. Remélem tetszik majd a feji. Légyszi írjatok komikat!!!
( Melanie szemszöge)
Ez a nyár volt az egyik legszebb nagyon jó, hogy az egész család együtt lehetett. Natalieval vissza is mentünk Olaszországba. A szüleink mostantól együtt dolgoznak. Ősszel ez már meg is valósult. A nagyik is örültek a híreknek. És most készülünk a karácsonyra. Holnap díszítjük a fát. Most Londonban vagyunk Elizabeth nagyinál. Holnap jön Tina nagyi is már nagyon várjuk.
- Meli nézd, esik a hó- kiálltott Natalie.
- De jó fehér karácsonyunk lesz- mondtam.
- Régen nem volt fehér karácsony.
- Lányok gyertek ebédelni – szólt anya.
- Megyünk.
- Mi a tervetek mára lányok?- kérdezte apa.
- Elmegyünk sétálni- válaszoltam.
- Rendben.
- Ha megjöttetek segítetek nekem sütni?- kérdezte a nagyi.
- Persze - válaszoltuk.
- Milyen sütit sütünk?- kérdeztem.
- Mindenfélét.
Ebéd után tehát elmentünk Natalieval sétálni. Egyre jobban esett a hó. Sokat beszélgettünk még jobban megismertük egymást. És persze ki nem hagyhattuk a hógolyózást. Amikor vissza értünk a nagyit is egy kicsit jobban megismertem, miközben készítettük a finomabbnál finomabb sütiket. Lassan este lett. Mindenki hamar elaludt.
(Natalie szemszöge)
Másnap kora délelőtt érkezett Tina nagyi. Meglepődtünk ugyanis az unokatestvéreink és az anyukájuk, vagyis apa testvére is jött.
- Sziasztok,- köszönt mindenki.
Én még nem ismerem őket, mert az esküvőn csak 5-en voltunk. A lányok eléggé hasonlítanak az anyukájukra, az apukájukat nem ismerhetem meg, mert meghalt egy autó balesetben pár éve. Az anyukájuknak csak úgy, mint a lányoknak hosszú szőke haja van. Nem csak ők jöttek, hanem a kisebbik lány barátja is. Bementünk a nappaliba és ott leültünk. Bemutatkoztunk és elkezdtek beszélgetni anyáék Evaval ugyanis így hívják apa nővérét. Mi 5-en felmentünk az emeletre és megmutattuk a szobájukat a kisebb lány Gloria kezdett el velem először beszélgetni a többiek Naomi és Chris Melanieval, majd velem is.
- Jó, hogy végre megismerhetlek- mondta Gloria.
- Én is örülök.
- Mi is szerettünk volna már megismerni- mondta Naomi.
- Hé, nincs kedvetek eljönni, szánkózni kicsit később?- kérdezte Meli.
- De persze – válaszolta Chris.
- Akkor ebéd után?- kérdeztem.
- Rendben- mindenki helyeselt.
Gloria kicsit közelebb áll hozzánk ő is 16 éves, mint mi valahogy legalábbis én jobban tudok vele beszélgetni. A nővére Naomi 18 Chris pedig 17 éves. Naomi többet beszélget Melivel. Chris mindenkivel egyformán, de persze ő inkább kettesben szeret lenni Gloriaval.
Nagyon jó volt a szánkózás nagyokat nevettünk, olyanok voltunk, mint a gyerekek és szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy úgy is viselkedtünk. Voltak nagy esések is, de nem történt semmi baj.
- Csajok nem szánkóztam ilyen jót már régen- mondta Chris.
- Az biztos én sem- mondta Naomi.
Hazafele egy kisebb hó csata is volt. Jó volt újra gyereknek lenni és megérteni a tél örömeit. Mikor haza mentünk feldíszítettük a karácsonyfát. Este miután mindenki megfürdött megnéztünk egy vígjátékot és mentünk lefeküdni. A nagyinak elég nagy háza van, ugyanis a földszinten van a nappali, a konyha, neki és anyának egy szoba, meg Tina nagyinak is. Fent pedig még 3 szoba plusz fent fürdőszoba zuhanyzóval és lent is egy fürdő káddal. Nagyon jó, hogy együtt karácsonyozik a család. Melivel holnap elmegyünk még ajándékot venni, mert nem számítottunk arra, hogy az unokatestvéreink is jönnek. Csak a nagyit vártuk.
( Másnap, vásárlás közben)
- Tegnap este nagyon különöset álmodtam- mielőtt folytattam volna Meli a szavamba vágott.
- Te is, mert én is- mondta.
- Te mit álmodtál?- kérdezte tőlem.
- Egy ismeretlen házban voltunk nagyon esett a hó ott voltak az unokatestvéreink is meg Chris. És volt még ott 4 alak, de nem láttam az arcukat és, amikor bejöttek a házba egyszerre nagyon hideg lett, de utána egyre langyosabb lett. Utána minden sötét volt és felébredtem.
- Én is ezt álmodtam, ez nagyon különös.
Lassan a pénztárhoz értünk, addig abba hagytuk a beszélgetést.
- Figyelj, ez lehet, hogy butaságnak hangzik, de ez nem véletlen és jelenthet jót is meg rosszat is. Bár nem hiszek az álmokba, de ez érdekes- mondta Meli.
- Szerinted beszéljünk Elizabeth nagyival ő otthon van az ilyen dolgokban- kérdeztem.
- Igen, de másnak még ne mondjunk semmit.
Bólintottam.
(otthon)
- Nagyi szeretnénk beszélni veled- mondtam.
- Rendben- betessékelt minket a szobájába és mi rögtön elmondtuk az álmunkat.
- Igazatok van ez nagyon érdekes- mondta.
- És tudod, hogy mi lehet ez- kérdeztem.
- Igen, amikor megkapjátok, az ajándékot megértitek majd. A medálotokat, amit Tina nagyitól és tőlem kaptatok születésetekkor varázs medál, ami eddig is megvédett és összeköt titeket és még meg is fog. Csak nyugodjatok meg, különleges ereje van és megvédi a viselőjét.
2010. november 20., szombat
7.fejezet
Sziasztok bocs, hogy ennyit váratlak titeket, de nagyon sok a tanulnivaló a következő részt nem tudom mikor fogom felrakni, de legkésőbb Karácsonykor fenn lesz. Jó olvasást és kérek szépen komikat.
(Melanie szemszöge)
Nagyon jól éreztük magunkat ezen a héten. Ma utazunk Rómába és már várjuk az estét. És azt találtuk ki, hogy a legközelebbi tóhoz is elvisszük őket, ahogy az első randin. Szerencsére külön autóval mentünk, de szerintünk ehhez a szüleinknek is van köze. Még biztos nem szeretnék, hogy találkozzunk. De mi Natalieval 1-2 órával előbb indulunk az előkészületek miatt.
Eljött az este, nagyon jól össze tudtunk dolgozni. Remélem sikerül a terv.
- Nyugodj már meg Meli – nyugtatott nővérem.
- Rendben- mondtam nem valami meggyőzően.
- Megérkeztek.
- Eddig minden rendben, vacsoráznak, és úgy látom, jól érzik magukat- jelentettem.
- Mindjárt befejezik, szólok a főnöknek.
Mert a főnök jelenti be a meglepetést.
- Na, hogy fogadták?
- Jól már mennek is.
- Köszönjük a segítséget.
- Menjünk már.
Követtük őket a tóig elég jó kedvük volt.
(Olivia szemszöge)
- Vajon mi a meglepetés?- kérdeztem Olivert.
- Nem tudom, de valamit mondanom kell.
Mielőtt megszólalt volna odajött egy férfi és azt mondta kövessük, mert ott a meglepetés egy közelebbi csónakra mutatott. Nem túl nagy kedvel, de beültünk a csónakba. Nagyon romantikus volt ez az egész, mint akkor 17 évvel ezelőtt.
- Mit is akartál mondani?- kérdeztem Olivert.
- Olivia, nem is tudom, hogy kezdjem el, én nem szerettem soha senkit annyira, mint akkor téged és ez még mindig így van. Nem tagadhatom, mert nem igaz. Olivia én, szeretlek.
Hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok, de nagyon örültem.
- Kérlek, mondj valamit- mondta.
- Én is- mondtam és megcsókoltuk egymást.
- Nem vicces, hogy ehhez a pillanathoz 17 év kellett és az első randi emlékei.
Bólintottam.
- Most mi legyen?- kérdezte mikor kiszálltunk a csónakból.
- Szerintem beszéljünk külön-külön a lányokkal és meglátjuk, mit mondanak. Ha jól reagálnak, folytatjuk ott, ahol abba hagytuk és megmondjuk nekik, hogy ikrek, ha nem akkor marad minden a régiben.
- Rendben.
(Natalie szemszöge)
- Nem kéne elő jönnünk?- kérdeztem húgomat.
- Lehet, nem tudom. Nem akarok apával egy ilyen beszélgetést.
- Rendben, menjünk.
- Anya, apa, sziasztok. –mondtuk egyszerre.
- Mi?- csodálkoztak egyszerre.
- Mi ti ismeritek egymást?- anya befejezte a kérdést.
- Igen anya- mondta Melanie.
- Gyere ide Melanie –mondta anya.
- Gyere ide Natalie- mondta apa.
Megöleltek minket és leültünk a legközelebbi padra. Ott elmeséltünk mindent.
…….És végül azt találtuk ki, hogy összehozunk titeket újra.
- Azt kell, mondjam, büszkék vagyunk rátok, mert éretten kezeltétek az egészet.
- Különben két szobát kaptunk, de egy-egy ággyal.
Már nem szóltak semmit mentünk a szobáinkba mi elmentünk lezuhanyozni anyáék megbeszéltek valamit. De amikor kijöttünk a fürdőkből…
- Meglepetés!
- Hű köszönjük- mondtuk egyszerre.
Amikor megláttuk a szüleinket egy feketeerdő tortával, ami a kedvencünk. Megöleltük őket és átadták az ajándékot, ami két repülőjegy volt Olaszországba. Nagyot buliztunk az este nagyon jó érzés volt együtt ünnepelni.
Másnap reggel megbeszéltük, hogy mi legyen. Július elején Londonba megyünk el, hogy a nagyi is megtudja a jó hírt és utána együtt elmegyünk Ausztráliába és a másik nagyinak is elmondjuk, és ott újra összeházasodnak. , Ausztráliába pedig veszünk egy házat és így Elizabeth nagyi Londonban marad Tina nagyi meg Ausztráliába, de külön házban leszünk tőle.
(Melanie szemszöge)
Nagyon jól éreztük magunkat ezen a héten. Ma utazunk Rómába és már várjuk az estét. És azt találtuk ki, hogy a legközelebbi tóhoz is elvisszük őket, ahogy az első randin. Szerencsére külön autóval mentünk, de szerintünk ehhez a szüleinknek is van köze. Még biztos nem szeretnék, hogy találkozzunk. De mi Natalieval 1-2 órával előbb indulunk az előkészületek miatt.
Eljött az este, nagyon jól össze tudtunk dolgozni. Remélem sikerül a terv.
- Nyugodj már meg Meli – nyugtatott nővérem.
- Rendben- mondtam nem valami meggyőzően.
- Megérkeztek.
- Eddig minden rendben, vacsoráznak, és úgy látom, jól érzik magukat- jelentettem.
- Mindjárt befejezik, szólok a főnöknek.
Mert a főnök jelenti be a meglepetést.
- Na, hogy fogadták?
- Jól már mennek is.
- Köszönjük a segítséget.
- Menjünk már.
Követtük őket a tóig elég jó kedvük volt.
(Olivia szemszöge)
- Vajon mi a meglepetés?- kérdeztem Olivert.
- Nem tudom, de valamit mondanom kell.
Mielőtt megszólalt volna odajött egy férfi és azt mondta kövessük, mert ott a meglepetés egy közelebbi csónakra mutatott. Nem túl nagy kedvel, de beültünk a csónakba. Nagyon romantikus volt ez az egész, mint akkor 17 évvel ezelőtt.
- Mit is akartál mondani?- kérdeztem Olivert.
- Olivia, nem is tudom, hogy kezdjem el, én nem szerettem soha senkit annyira, mint akkor téged és ez még mindig így van. Nem tagadhatom, mert nem igaz. Olivia én, szeretlek.
Hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok, de nagyon örültem.
- Kérlek, mondj valamit- mondta.
- Én is- mondtam és megcsókoltuk egymást.
- Nem vicces, hogy ehhez a pillanathoz 17 év kellett és az első randi emlékei.
Bólintottam.
- Most mi legyen?- kérdezte mikor kiszálltunk a csónakból.
- Szerintem beszéljünk külön-külön a lányokkal és meglátjuk, mit mondanak. Ha jól reagálnak, folytatjuk ott, ahol abba hagytuk és megmondjuk nekik, hogy ikrek, ha nem akkor marad minden a régiben.
- Rendben.
(Natalie szemszöge)
- Nem kéne elő jönnünk?- kérdeztem húgomat.
- Lehet, nem tudom. Nem akarok apával egy ilyen beszélgetést.
- Rendben, menjünk.
- Anya, apa, sziasztok. –mondtuk egyszerre.
- Mi?- csodálkoztak egyszerre.
- Mi ti ismeritek egymást?- anya befejezte a kérdést.
- Igen anya- mondta Melanie.
- Gyere ide Melanie –mondta anya.
- Gyere ide Natalie- mondta apa.
Megöleltek minket és leültünk a legközelebbi padra. Ott elmeséltünk mindent.
…….És végül azt találtuk ki, hogy összehozunk titeket újra.
- Azt kell, mondjam, büszkék vagyunk rátok, mert éretten kezeltétek az egészet.
- Különben két szobát kaptunk, de egy-egy ággyal.
Már nem szóltak semmit mentünk a szobáinkba mi elmentünk lezuhanyozni anyáék megbeszéltek valamit. De amikor kijöttünk a fürdőkből…
- Meglepetés!
- Hű köszönjük- mondtuk egyszerre.
Amikor megláttuk a szüleinket egy feketeerdő tortával, ami a kedvencünk. Megöleltük őket és átadták az ajándékot, ami két repülőjegy volt Olaszországba. Nagyot buliztunk az este nagyon jó érzés volt együtt ünnepelni.
Másnap reggel megbeszéltük, hogy mi legyen. Július elején Londonba megyünk el, hogy a nagyi is megtudja a jó hírt és utána együtt elmegyünk Ausztráliába és a másik nagyinak is elmondjuk, és ott újra összeházasodnak. , Ausztráliába pedig veszünk egy házat és így Elizabeth nagyi Londonban marad Tina nagyi meg Ausztráliába, de külön házban leszünk tőle.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)