Sziasztok! Sajnálom h megint sokat kellett várni. Jó olvasást és további jó szünetet kívámok nektek.
(Melanie szemszöge)
- Szóval gyorsak vagytok, a vér látványára érdekes érzések futnak át az arcotokon, erősek vagytok, és nem lett semmi bajotok, amikor megmentettetek minket a lavinától és a tűztől, szóval mik, vagy kik vagytok ti? – mondta Natalie.
Ezt az egészet mindketten nagyon különösnek és furcsának tartottuk. Végig gondoltam mindent és egy valami fordult meg a fejemben, amit ki is mondtam hangosan.
- Vámpírok- mondtam olyan könnyedén, hogy én is meglepődtem.
Mosolyogtak Daniel kezdte el mondani, amit eddig nem lehetett.
- Igen vámpírok vagyunk.
- Mennyi ideje?- kérdeztem.
Ők az ágyunk előtt álltak mi az ágyunkon ültünk.
- Én 100 éve David 90 éve. Szóval itt voltunk ebben a házban, nemcsak mi hanem még 2-en Zohrával és Adammel. Amikor jöttetek nem bírtuk volna megállni, hogy ne támadjunk meg titeket és inkább elmentünk máshova jó messze innen. De rájöttünk, hogy nem futhatunk el és egyre közelebb jöttünk hozzátok. Nem akartuk, hogy bajotok essen, de nem bírtunk elmenni innen. De most elmegyünk újra, mert nem akarunk bajba sodorni titeket és ezt a dolgot senki nem tudhatja.
Már elindultak volna, amikor mindketten kiáltottuk, hogy NE!!
- Ne menjetek, el nem érdekel minket, hogy mik vagytok, nem akarjuk, hogy elmenjetek.
- Nem is féltek?- kérdezte Daniel.
- Nem- mondtuk egyszerre határozottan.
- Jobb lesz úgy nektek, ha elmegyünk- mondta keserű hangon David.
- Ne- mondtuk egyszerre és megfogtuk a kezüket.
Ránk majd egymásra néztek mintha fejben valamit megbeszéltek volna és felemeltek minket a hátukra úgy ugrottunk ki az ablakon a fára. Egyik fáról a másikra ugrottunk. Aztán egy tisztásra értünk. Szinte ledobtak a hátukról. Aztán külön helyre vittek minket. Engem Daniel Nataliet David. Nagyon gyorsan mozgott alig bírtam követni. Megpróbálta Felültünk egy nagy fa legerősebb ágára és ott beszélgettünk. elkerülni a szemkontaktust, de én nem hagytam. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Már majdnem megcsókolt, de lemászott a fáról. Én meg mentem utána. Visszamentünk a tisztásra ahova épp megérkeztek Natalieék is.
(Daniel szemszöge)
Próbáltam kerülni a szemkontaktust, de ő ezt nem hagyta. Amikor a szemébe néztem nem láttam benne, hogy mire gondolhat, mit érezhet. Ez nagyon zavart. Inkább lemásztam a fáról mielőtt, valami olyant cselekszünk, amit nem kéne. Tudom, hogy ő nem lehet az enyém egy vámpíré. Normális élet kell neki és el kell felejtenem, már akkor elszúrtuk Daviddel ezt az egészet, amikor visszajöttünk. És vajon miért szeretne pont engem? Aki nem adhat meg neki mindent, amire egy nő vágyhat.
(Natalie szemszöge)
Sokat beszélgettünk nem nagyon akart a szemembe nézni, de nem hagytam. Egy szikla tetején ültünk. Majdnem megcsókolt, amikor lemászott a szikláról. Visszamentünk a tisztásra. Egyszerre érkeztünk meg.
- És most? – kérdeztem.
- Most visszaviszünk titeket a házba.- válaszolta David.
- Rendben- mondtam.
Visszavittek minket.
- Itt maradtok?- kérdezte Meli.
- Szerintünk jobb, ha most nem maradunk át kell gondolnotok pár dolgot és nemsokára hazaérnek a többiek.
El is felejtettük szinte, hogy Naomi, Gloria és Chris is itt van.
Elköszöntek és elmentek. Alig telt el idő, hogy kimentek az ablakon, Naomi kopogott az ajtón és bejött.
- Sziasztok, megjöttünk. Ti végig itt voltatok a házban?- csodálkozva kérdezte.
Melanieval egymásra néztünk és válaszoltam, hogy igen.
- Mi meg bejártuk a legközelebbi várost. Nagyon szép idő is volt….- kezdte mesélni Naomi, hogy merre jártak és mit láttak.
- Készítek valami vacsorát- mondta és lement a konyhába.
- Úgy látszik a tűz után kitakarított a két társuk, különben biztos kérdezte volna Naomi, hogy mi volt itt- mondta Meli.
- Valószínű- mondtam.
Elmondtuk egymásnak, hogy mi történt, míg velük voltunk. Igazuk volt ezt az egészet át kell gondolni. De közbe meg arra gondolok, hogy ezen mit kell gondolkodni. Persze az alvás csak jót tesz most. Megvacsoráztunk, Naomi palacsintát készített nekünk. Mi nem nagyon voltunk éhesek alig ment le pár falat a torkunkon. Szinte Chris falta fel az őszeset, nagyon megéhezett.
- Jó éjt mindenkinek!- mondtuk Melivel és felmentünk a szobánkba.
