7.fejezet

Sziasztok bocs, hogy ennyit váratlak titeket, de nagyon sok a tanulnivaló a következő részt nem tudom mikor fogom felrakni, de legkésőbb Karácsonykor fenn lesz. Jó olvasást és kérek szépen komikat.

(Melanie szemszöge)



Nagyon jól éreztük magunkat ezen a héten. Ma utazunk Rómába és már várjuk az estét. És azt találtuk ki, hogy a legközelebbi tóhoz is elvisszük őket, ahogy az első randin. Szerencsére külön autóval mentünk, de szerintünk ehhez a szüleinknek is van köze. Még biztos nem szeretnék, hogy találkozzunk. De mi Natalieval 1-2 órával előbb indulunk az előkészületek miatt.


Eljött az este, nagyon jól össze tudtunk dolgozni. Remélem sikerül a terv.


- Nyugodj már meg Meli – nyugtatott nővérem.


- Rendben- mondtam nem valami meggyőzően.


- Megérkeztek.


- Eddig minden rendben, vacsoráznak, és úgy látom, jól érzik magukat- jelentettem.


- Mindjárt befejezik, szólok a főnöknek.


Mert a főnök jelenti be a meglepetést.


- Na, hogy fogadták?


- Jól már mennek is.


- Köszönjük a segítséget.


- Menjünk már.


Követtük őket a tóig elég jó kedvük volt.


(Olivia szemszöge)


- Vajon mi a meglepetés?- kérdeztem Olivert.


- Nem tudom, de valamit mondanom kell.


Mielőtt megszólalt volna odajött egy férfi és azt mondta kövessük, mert ott a meglepetés egy közelebbi csónakra mutatott. Nem túl nagy kedvel, de beültünk a csónakba. Nagyon romantikus volt ez az egész, mint akkor 17 évvel ezelőtt.


- Mit is akartál mondani?- kérdeztem Olivert.


- Olivia, nem is tudom, hogy kezdjem el, én nem szerettem soha senkit annyira, mint akkor téged és ez még mindig így van. Nem tagadhatom, mert nem igaz. Olivia én, szeretlek.


Hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok, de nagyon örültem.


- Kérlek, mondj valamit- mondta.


- Én is- mondtam és megcsókoltuk egymást.


- Nem vicces, hogy ehhez a pillanathoz 17 év kellett és az első randi emlékei.


Bólintottam.


- Most mi legyen?- kérdezte mikor kiszálltunk a csónakból.


- Szerintem beszéljünk külön-külön a lányokkal és meglátjuk, mit mondanak. Ha jól reagálnak, folytatjuk ott, ahol abba hagytuk és megmondjuk nekik, hogy ikrek, ha nem akkor marad minden a régiben.


- Rendben.


(Natalie szemszöge)


- Nem kéne elő jönnünk?- kérdeztem húgomat.


- Lehet, nem tudom. Nem akarok apával egy ilyen beszélgetést.


- Rendben, menjünk.


- Anya, apa, sziasztok. –mondtuk egyszerre.


- Mi?- csodálkoztak egyszerre.


- Mi ti ismeritek egymást?- anya befejezte a kérdést.


- Igen anya- mondta Melanie.


- Gyere ide Melanie –mondta anya.


- Gyere ide Natalie- mondta apa.


Megöleltek minket és leültünk a legközelebbi padra. Ott elmeséltünk mindent.


…….És végül azt találtuk ki, hogy összehozunk titeket újra.


- Azt kell, mondjam, büszkék vagyunk rátok, mert éretten kezeltétek az egészet.


- Különben két szobát kaptunk, de egy-egy ággyal.


Már nem szóltak semmit mentünk a szobáinkba mi elmentünk lezuhanyozni anyáék megbeszéltek valamit. De amikor kijöttünk a fürdőkből…


- Meglepetés!


- Hű köszönjük- mondtuk egyszerre.


Amikor megláttuk a szüleinket egy feketeerdő tortával, ami a kedvencünk. Megöleltük őket és átadták az ajándékot, ami két repülőjegy volt Olaszországba. Nagyot buliztunk az este nagyon jó érzés volt együtt ünnepelni.


Másnap reggel megbeszéltük, hogy mi legyen. Július elején Londonba megyünk el, hogy a nagyi is megtudja a jó hírt és utána együtt elmegyünk Ausztráliába és a másik nagyinak is elmondjuk, és ott újra összeházasodnak. , Ausztráliába pedig veszünk egy házat és így Elizabeth nagyi Londonban marad Tina nagyi meg Ausztráliába, de külön házban leszünk tőle.